Díjugratás
A Díjugratás
A díjugratás a lovassportok egyik ága, mely a ló egyik természetes mozgáselemére, az ugrásra épül. Díjugrató versenyeket rendeznek a kezdő szinttől egészen az olimpiai szintig. A díjugratás - a sportág magyar elnevezése - a versenyzés jellegére utal, ahol a ló és a lovas összhangját, és ugróstílusát díjazzák. Alapvető célja a ló ugrókészségének, kezelhetőségének, irányításának a fejlesztése, különböző módszerekkel, különböző magasságokon. A díjugratás - mint minden más lovassport - alapja a díjlovaglás, idomítatlan lóval nem lehet ugratni.
A díjugratáson belül több válfaj létezik. A klasszikus díjugratás azonban az egész világon ismert.
A díjugrató versenyeket egy minimum 20x60-as pályán rendezik, melyen 10-12 akadály van felállítva. Az akadályokat meghatározott sorrendben kell átugratni, hiba nélkül. Az akadály leveréséért 4 hibapont jár, ugyanúgy mint az ellenszegülésért is. A pályát egy olyan nyomvonalon kell lovagolni, hogy a nyomvonalak ne keresztezzék egymást, mert ez után is 4 hibapont jár (PL: A lovas kört csinál). A pályát meghatározott iramban kell megtenni, a megszabott alapidőn belül. Az alapidő túllépéséért 5 másodpercenként 1 hibapont jár.
Szintek:
C0 - magasság: 80–90 cm, iram: 300m/perc (nem igényel rajtengedély vizsgát) B1 - magasság: 100/110 cm, iram: 300m/perc B2 - magasság: 110/130 cm, iram: 325 vagy 350m/perc + vízestálca B3 - magasság: 120/140 cm, iram: 350m/perc + vízestálca A1 - magasság: 125/145 cm, iram: 350m/perc + vízestálca/ csillagos verseny esetén vizesárok is előfordulhat A2 - magasság: 130/150 cm, iram: 350m/perc + vízestálca, vagy vizesárok A3 - magasság: 135/155 cm vagy 140/160 cm, iram: 375m/perc + vizesárok
